Gonosz háromszög

Iskolás koromban soha nem volt hobbim matematikai problémák megoldása, legalább 15 éve nem vitt rá a kényszerűség ilyesmivel bíbelődni. Ezt a feladványt egy elsős gimnazista kapta, hogy gondolkodjon rajta otthon. Tegnap 3 órán keresztül vesződtem vele, de nem jutottam megoldásra. Nem kétséges, hogy a keresett szög 80 fok, de bizonyítás híján ez csak egy sejtés, szinusztétellel felállítható egy 4 ismeretlenes egyenletrendszer, de megoldani már nem tudom.

Valami trükkös segédvonal behúzásával biztosan létezik egy elegáns megoldás. Ezt a gonosz feladatot a Gombapreszó blog szabadította ránk, az esetleges megoldásokat küldjétek tomii-nak, őf fog a pénteki adásban eredményt hirdetni.

Update: Rengetegen küzdöttek a feladattal, végül volt általános iskolai padtársam küldte be a helyes megoldást! Büszke vagyok rá, hogy nálam látta meg a feladványt :-).

Mint kiderült, ez egy 1922-ben E. M. Langley által alkotott feladvány, látszólag egyszerű, a valóságban egy olyan szikrára van szükség, ami kevesek fejéből pattan ki.

Az iPhone mint hőmérő (avagy Google beszédfelismerés)

Tegnap a tengerparton élveztük a zord san diego-i telet: a gyerekek a sekély vízben pancsoltak csuromvizesen, miközben nekünk majd lefagyott a lábunk. Adél kíváncsi volt, hogy milyen hideg lehet a víz, 15 fokosra tippelte. Hőmérőnk nem volt, csak iPhone-unk, a Google App beszédfelismerős keresőjének gyorsan bemondtam, hogy „San Diego ocean temperature". Mint mindig, most is elcsodálkoztam, hogy hibátlanul megértette a székesfehérvári akcentusomat, és már le is olvastam az eredményt: 58 Fahrenheit. A hőmérséklet átváltást, azt hiszem sohasem fogom fejből megtanulni, de az iPhone mellett nem is kell, mert a „58 Fahrenheit in Celsius" kérdésre azonnal meg is kaptam a választ: 14.4 C.




Felvettem ezt a programot is arra a listára, aminek demonstrálásával bárkiben azonnal iPhone vágyakozást tudok gerjeszteni... Elég csúnya dolog olyanoknak a szívét fájdítani, akik éppen azelőtt vettek valamilyen más telefont, de én örömömet lelem az efféle csintalankodásban... :-)

A Google mindent üt az iPhone helyzetmeghatározásával lokalizált keresésekkel! Egyik nap az utcán a szomszédunk mindenkitől kérdezgette, hogy kinek van meg az aznapi újság, mert meg akarja nézni az esti moziműsort. Mondtam neki, hogy ne legyünk már ilyen ódivatúak, bemondtam a Google-nek hogy „movies", erre azonnal kilistázta a legnépszerűbb filmek kezdési időpontját a GPS szerint hozzánk legközelebbi mozikban. Mindenkinek leesett az álla... Nekem is, mert ezt még soha nem próbáltam előtte, de reméltem, hogy a Google rá fog jönni, hogy nem filmkritikákat vagy mozi statisztikákat keresek, hanem a szomszédos mozik műsorát. Szomszédék is épp most kaptak egy céges Blackberry-t, aminek eddig örültek, most úgy érzik, hogy a cégük kiszúrt velük :-)

iPhone és Google – elképesztő párosítás! Remélem Magyarországon is működik már!

Az iPhone a Weatherbug nevű programmal is használható hőmérőként, sok amatőr meteorológiai állomás adatait lehet vele azonnal leolvasni. Mielőtt a tengerpartra indulunk, meg tudjuk nézni, hogy milyen idő van ott. Ferihegy is szerepel az adatbázisukban, de sajnos nem lehet az adatokat SI mértékegységekkel megjeleníteni.

Kétutas Apple IEM fülhallgató teszt

Néhány hete kapható az új kétutas Apple fülhallgató aminek a hivatalos neve: Apple In-Ear Headphones with Remote and Mic. IEM = In Ear Monitor, ami annyit tesz, hogy ezek a füldugók a hallócsatornába beledugva működnek, szilikon dugó biztosítja a lég- és zajmentes zárást. A monitor megnevezést onnan örökölték, hogy hasonló fülhallgatókat először színpadi hangosításhoz használtak a zenészek monitor célra.

Az iPod-okhoz és iPhone-okhoz csomagolt fehér fülhallgatók hangminőségét sokan kifogásolták az interneten, nekem semmi bajom nem volt velük, leszámítva azt, hogy két 2G iPhone fülhallgató zsinórom is megtörött már a jobb oldali füldugóban (garanciában kicserélték). A 3G iPhone fülhallgatójának puhább a vezetéke, azzal még nem volt gondom, pedig állandóan a zsebemben gyűrődik.

Minőségi IEM fülhallgatókkal már korábban is próbálkoztam, Shure E3c-vel kezdtem, utána egy Etymotic Research 6i-re váltottam. Csak komolyabb zenehallgatáshoz szoktam elővenni, az alap fehér fülhallgatónál sokkal szebb hangot produkál. Kíváncsi voltam, hogy mit tud az Apple IEM a közismerten kiemelkedő hangminőségű iPod-ra optimalizált ER-6i-vel és az alap iPhone fülhallgatóval összehasonlítva. Az Apple-nek volt már egy IEM próbálkozása, az egy olcsó és vacak modell volt, minden teszt lehúzta.

Az Apple IEM szilikon dugója nagyon puha és kényelmes, az ER-6i keményebb, de ezáltal több külső zajt tud kiszűrni. Az ER-6i-vel teljesen süket vagyok a világ zajaira, ki kell bányásznom a fülemből, hogy halljam, ha valaki beszél hozzám. Az Apple is elég jó zajszűrő, porszívózás közben is vidáman lehet vele zenét hallgatni.

Az ER-6i zsinórja nagyon vékony, ránézésre sérülékenynek tűnik, valamint a füldugókat a formájuk miatt nehéz megfogni és a fülből kihúzni. Az Apple zsinórja vastag és hajlékony, a füldugók formája tökéletes, és az ER-6i-vel szemben fülünkön fekve is lehet őket hallgatni.

Az Apple IEM hangminősége messze felülmúlja az iPhone alap fülhallgatóét, és az ER-6i-nél is jobb. A hangzás mély tónusú, nagyon jó a tér, valósághűek a hangszerek, tiszta és közeli az énekhang. Nagyon jó a dinamika, és agyvelőrobbantó hangerőt is el lehet velük érni, de ezzel nem érdemes játszani, mert könnyen maradandó halláskárosodást lehet vele szerezni. Halkan is jól szól, nem kell felhangosítani hogy halljuk a részleteket. Az alap iPhone fülhallgató hangja hallhatóan a fülünkön kívülről a hangszórókból jön, az IEM egyenletesen beölti a teret.

A hangminőséggel kapcsolatban egyetlen panaszom van: a basszus nekem nem elég kontrollált, loudness-es, az akkusztikus nagybőgő hangja jazz felvételeken természetellenesen tolakodó. Rock és elektronikus zenénél teljesen jó a mély regiszter, nagyot ütnek a dobok, átható a basszusgitár. Én kevesebb méllyel is kiegyeznék, ha azt pontosabban tudná a fejhallgató visszajátszani. Azt hiszem legtöbben inkább a több basszust választanák, a legtöbb felhasználó tökéletesen meg lesz a hangminőséggel elégedve.

Ez ER-6i a középtartományban részletezőbb, az énekhangok tisztábbak. A basszusa azonban gyenge, a mennyiséget feláldozták a minőség kedvéért. Komolyzenéhez ezt fogom használni, minden máshoz az Apple-t.

Minden IEM-re jellemző, hogy akkor szól csak jól, ha tökéletes a szilikon illeszkedése a fülcsatornában. Ha nem légmentes a zárás, a basszus rögtön megszűnik, nagyobb hangerőnél recsegést hallunk, és a tér szétesik. Ha pechünkre a fülünk a három különböző méretű szilikon dugó mérete közé esik, nem fogjuk tudni a fülhallgatót használni. Érdemes olyan helyen venni, ahova vissza lehet vinni, ha nem válik be. Ha ez nem lehetséges, érdemes próbálkozni más szilikon dugókkal, a headfi.org fórumain vég nélkül tárgyalják a különböző opciókat.

Az új fülhallgató kompatibilitási listáján az iPhone nem szerepel, mert a fejhallgató hangerőszabályzójával nem lehet az iPhone hangerejét változtatni, csak a legújabb nano, iPod touch és Classic iPod-okét. Mivel az iPhone-nak van hangerőgombja, ez nem igazán probléma. A mikrofon és a kapcsológomb iPhone-al is tökéletesen működik. A gomb funkciója ugyanaz, mint az alap iPhne fejhallgatóval: egy kattintás stop/play és hívás megválaszolása, kettő a következő számra ugrás, három az előzőre. Bónusz: a fülhallgató összes vezérlőfunkciója az új alumínium MacBook-okkal is működik: az iTunes-t, Skype-ot tudjuk a zsinórról állítgatni.

Aki még nem használt IEM-t, annak érdemes felkészülnie arra, hogy a fülhallgató zsinórja mázskáláskor a ruhánkhoz dörzsölődve a sztetoszkóphoz hasonlóan a hangot a fülünkbe vezeti, csendben hallatszik a saját lélegzetünk, evés közben irdatlan hangerővel halljuk saját csámcsogásunkat, rágózás közben nem tudunk így zenét hallgatni. Cserébe lélegzetelállító hangminőséget kapunk, ami méregdrága hangfalak minőségével vetekszik.

Ítélethirdetés:
Az Apple versenyképes áron, meglepően jó hangminőségű, nagyon jó kivitelezésű, kényelmes IEM fülhallgatót készített. Pontosabban valószínű, hogy csak a logójukat tették rá egy audio specialista által tervezett termékre, de a végeredményen ez nem változtat. A kétutas hangszórórendszer nem csak reklámszöveg, tényleg lehengerlő basszust ad. Az én ízlésemnek túl sokat is, bár ezt a véleményemet valószínűleg kevesen fogják osztani. A beépített mikrofon és kapcsológomb miatt iPhone-hoz nagyon jól passzol. Kiváló ajándék iPhone-os és iPod 4G-s ismerőseinknek! A 80 USD az átlagos minőségű fülhallgatókhoz képest (20-30 USD) drága, a többi komoly IEM-hez képest (100-150 USD) talán olcsónak is nevezhető. Gazdasági válság esetén kimondottan megéri erősítő és speckó hangfalak helyett ilyet venni :-)

Ötből négy és fél csillag.

Közelebbi fénykép a Holdról - a Microsoft támogatásával

Aki ma este a teliholdat nézve úgy érezte, hogy nagyobb, mint máskor szokott lenni, annak nagyon jó szemmértéke, mert a Hold most kissé elliptikus pályájának legközelebbi pontján van, emiatt a legtávolabbi ponthoz képest 15%-al nagyobbnak látjuk. Múltkor már nagyon megdöbbentem, hogy milyen jó képet sikerült a 70-200mm-es objektívemmel készítenem, most rátettem még egy lapáttal. Azóta vettem egy 1.7x telekonvertert (Nikon AF-S TC-17E II), amivel a 200mm-ből 340mm lesz, ez még közelebb hozza a tárgyat. A fenti kép kézben kitartva készült (340mm. ISO200, f9.0 1/800), rákattintva az eredeti is megcsodálható.

Részletgazdagabb, mint az előző kép volt, nagyon jól vizsgázott a telekonverter!

A Microsoft azzal a zseniális ötlettel állt elő, hogy fizetni fognak azért, hogy a Google helyett a live.com keresőjét használjuk (live.com cashback). Ha onnan találtam meg egy eBay árverést és PayPal-al fizettem, akkor 25-30%-t visszafizetett a Microsoft. Vettem így néhány olyan dolgot, amit soha nem tudtam volna ilyen olcsón megszerezni, többek között ezt a telekonvertert és egy jó makró lencsét, ami ilyen képet tud. Sőt el is adtam jónéhány dolgot jóval az értéke fölött, úgy hogy felhívtam a vásárlók figyelmét erre az akcióra. Úgy éreztem, hogy cserébe néha használni fogom a live.com keresőt, de nagyon pocsék, közel sem talál meg annyi eredményt mint a Google. Az eBay-es akció már véget ért (de lehet, hogy valamikor újra visszahozzák), más cégeknél 2-8% között mozog a live.com által fizetett kedvezmény.

Mai napig kering az az ostoba lánclevél, ami azt ígéri, hogy az AOL és Bill Gates pénzt fog küldeni azoknak, akik a levelet továbbítják. Ennél sokkal jobb a live.com, az itt keresett pénzből feltöltöttem a fotóstáskámat!

Drága Bill Gates és Steve Balmer, köszönöm szépen az ajándékot, csak így tovább! A live.com-nak sok sikert kívánok, de nagyon úgy néz ki, hogy csak pocskolják a pénzüket, mert nem növekedik a keresőpiacon a részesedésük.

Hegedűs a metróban

Szerencsére nagyon ritkán kapok ostoba láncleveleket, rettenetesen gyűlölöm őket, mindig elküldöm a feladónak a cáfolatukat. Érdekes, hogy erre soha nem válaszolnak semmit, de legalább kitörölnek az ostobalevél címlistájukból. Most kaptam azonban egy nagyon érdekes emailt, amiről kiderítettem, hogy ráadásul igaz is. Nem találtam meg a szöveg szerzőjét, rövidsége miatt nekem jobban tetszett, mint az eredeti Pulitzer díjas Washington Post cikk. Kedves angolul nem tudó olvasóim kedvéért lefordítottam (az eredeti angol verzió a lap alján található):

Hegedűs a metróban

Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.

A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.

A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?



The original email, author unknown:

A man sat at a metro station in Washington DC and started to play the violin; it was a cold January morning. He played six Bach pieces for about 45 minutes. During that time, since it was rush hour, it was calculated that thousands of people went through the station, most of them on their way to work.

Three minutes went by and a middle aged man noticed there was a musician playing. He slowed his pace and stopped for a few seconds and then hurried up to meet his schedule. A minute later, the violinist received his first dollar tip: a woman threw the money in the till and without stopping continued to walk. A few minutes later, someone leaned against the wall to listen to him, but the man looked at his watch and started to walk again. Clearly he was late for work.

The one who paid the most attention was a 3 year old boy. His mother tagged him along, hurried but the kid stopped to look at the violinist. Finally the mother pushed hard and the child continued to walk turning his head all the time. This action was repeated by several other children. All the parents, without exception, forced them to move on.

In the 45 minutes the musician played, only 6 people stopped and stayed for a while. About 20 gave him money but continued to walk their normal pace. He collected $32. When he finished playing and silence took over, no one noticed it. No one applauded, nor was there any recognition.

No one knew this but the violinist was Joshua Bell, one of the best musicians in the world. He played one of the most intricate pieces ever written with a violin worth 3.5 million dollars.

Two days before his playing in the subway, Joshua Bell sold out at a theater in Boston and the seats average $100.

This is a real story. Joshua Bell playing incognito in the metro station was organized by the Washington Post as part of an social experiment about perception, taste and priorities of people. The outlines were: in a commonplace environment at an inappropriate hour: Do we perceive beauty? Do we stop to appreciate it? Do we recognize the talent in an unexpected context.

One of the possible conclusions from this experience could be: If we do not have a moment to stop and listen to one of the best musicians in the world playing the best music ever written, how many other things are we missing?