Eskü alatt vallom: iPhone

Néhány hónapja egy felkérést kaptam, hogy egy gyilkossági ügyben tanúskodjak szakértőként. A vádlott hívásadatait elemezve kellett térképen a mozgását követni, és az ezt lehetővé tevő technológiát elmagyarázni. Érdekesnek tűnt a dolog, ezért nyomban elvállaltam.

Ez a szereplés végső lökést adott annak eldöntéséhez, hogy mit szeretnék negyvenedik születésnapomra: egy komoly öltönyre ruháztunk be a családi kasszából egy számítógépnyi összeget. Sikerült egy tökéletes darabot találnom, az ügyészségen több embert is félrevezettem, ránézésre azt hitték, hogy jogász vagyok :-) Szerencsére az nem derült ki, hogy ez az egyetlen használható öltönyöm van, egy pár cipővel és két nyakkendővel!

A tárgyalás előtt találkoztam az ügyésszel, 10 perc alatt megbeszéltük, hogy miket fog kérdezni. Láttam az irodában néhány láncon vezetett, boka és csuklóbilincses narancssárga kezeslábast viselő rémisztő arcot, akikről azonnal látszott, hogy ügyfelek, nem alkalmazottak... A bíróság folyosóján a fal mellett egy sárga sáv jelzi, hogy ott vezetik a vádlottakat. Ezt minden esetben az esküdtek megérkezése előtt teszik, hogy azokban ne alakuljon ki a bilincsek és a lánc folyamatos csörgése miatt semmilyen előítélet. Amikor a vádlott az esküdtszék elé kerül, már vasalt ingben és nyakkendőben jelenik meg.

Némi várakozás után behívtak a tárgyalóterembe. Jól jött, hogy tavaly négy héten keresztül esküdtként ültem végig egy polgári tárgyalást, így nem ért sok meglepetés. Furcsa volt, hogy úgy álltam a rövid eskütétel után a bíróság elé, hogy senki nem ellenőrizte le a személyazonosságomat, a nevemet is csak bemondás alapján írták fel. A tárgyalóteremben a gyilkosság helyszínén készült fényképek voltak kiállítva, ezeket direkt nem néztem meg, és az ügyésztől sem kérdeztem semmit a konkrét üggyel kapcsolatban. Kizárólag arra akartam összpontosítani amihez értek, és ami miatt odahívtak.

Doppingolt, hogy az esküdtek érdeklődve hallgatták ahogy a telefonok működését magyaráztam. Sajnos fél óra múlva a tárgyalást be kellett rekeszteni, ezért másnap reggel is vissza kellett mennem még egy körre. Elhatároztam, és a kollégáimnak SMS-ben megírtam, hogy megpróbálom valahogy az iPhone-t belefűzni a mondókámba, hogy az örökre olvasható legyen a per jegyzőkönyvében! Uszítottak, hogy demonstráljam a sörivó programot (iPint), de annyira még nem vagyok bátor/idióta. Másnap már a védőügyvéd kérdéseire kellett válaszolnom, aki minden erejével azon munkálkodott, hogy az állításaimat megkérdőjelezze, és hogy ellentmondásokat találjon. Egyszer hirtelen azt kérdezte, hogy jó-e a kézügyességem. Nem tudtam mire vélni a kérdést, azt találtam válaszolni rá, hogy lenyűgözően jó a kézügyességem! (az esküdtszék és a bíró felröhögtek). Kiderült, hogy a térképre akart velem valamit felrajzoltatni. Felrajzoltam, erre bediktálta a jegyzőnek, hogy "a tanú nagyon tehetségesen és bal kézzel rajzolt a térképre"). Amikor arról kérdeztek, hogy miért mutat egy állomáson több cella is ugyanabba az irányba, elérkezett az alkalom, hogy az iPhone 2G és az iPhone 3G összehasonlításával meséljek el a kettős technológiájú állomások titkairól! :-)

Egy órát voltam bent, utána a vád képviselői egy rövid szünetben megköszönték a segítségemet, és hogy sok érdekes és új dolgot elmagyaráztam nekik. Az ügyész mondta, hogy bár kicsi rá az esély, de lehet, hogy jövő héten szüksége lesz még rám. Ha tényleg be kell harmadszor is mennem, megfogadtam, hogy valahogyan a Macintosh-t is meg fogom említeni! Kollégáim tudják, hogy nem viccelek.

(Itt van amit tavaly írtam amikor esküdt voltam egy 25 millió dolláros perben: Tizenkét dühös ember)