Földrengés és erdőtűz

Tegnap hajnalban 4:35-kor arra ébredtem, hogy valami zörög a falban. 2-3 másodperc múlva az egész ház megrázkódott, mintha egy gyorsvonat ment volna el közvetlenül mellettünk. Adél felébredt, de a gyerekek békésen aludtak, mintha mi sem történt volna.

Évente egy-két földrengést szoktunk megérezni, a többit észre sem vesszük. San Diego nem különösen veszélyeztetett, ide már csak távolabbi földrengések letompult rázkódásai érnek el. Aki még nem élt át ilyet, úgy képzelje el, hogy hirtelen egy nagyon rövid ideig tartó, kis amplitúdójú, de nagy gyorsulású rázkódást lehet érezni. Igazából nem is lehet nagyon megmondani, hogy milyen irányban mozog a föld, leginkább csak az épület összes porcikájából hallható zaj dominál. Nagyon hangos tud lenni, ilyenkor felmerül az emberben, hogy hány ilyen rázkódás kell még, mielőtt egyszer csak magától szétesik a ház? A valóságban mire időnk lenne megijedni, már el is múlik az egész.

Másnap meg akartam keresni a földrengés adatait, de a U.S. Geological Survey honlapján akkora káosz van, hogy nem tudtam megtalálni. Emlékeztem, hogy láttam az iPhone App Store-ban egy földrengés adatbázis listázó ingyenes programot (SeismicXML), amivel másodpercek alatt megtaláltam az időrendbe szedett listán a mi földrengésünket. Van néhány olyan iPhone alkalmazás, ami szinte jobb az eredetinél, mert könnyebben áttekinthető és gyorsabban használható (eBay, Amazon), ez a földrengéses is ilyen.




Így már könnyű volt megtalálni a USGS honlapján a földrengés részletes adatait: 4.1-es erősségű volt, a Palomar obszervatóriumtól északra, tőlünk 70 km-re volt a központja. Ez San Diegohoz az egyik legközelebbi hegy ahol télen néhányszor hó is esik, idén biztosan elvisszük a gyerekeket, ha kapunk nekik téli ruhát...




San Diego-ban a földrengésen kívül egy másik visszatérő probléma a bozóttűz. Egy hete megfordult a szél, a sivatag felől érkező száraz és forró levegő miatt komoly tűzveszély volt, de szerencsére nem lett a tavalyihoz hasonló nagy tűzvész. Mi ebből annyit érzékeltünk, hogy napközben 30°C körüli meleg volt, be kellet csukni az ablakokat, nehogy felforrósodjon a ház. Szombat délelőtt elmentünk ruhákat vásárolni, délután pedig kimentünk a tengerpartra. A boltban a gyerekek mesekönyveket nézegettek, persze amint Madi meglátta, hogy Lili leült a vállfákon lógó ruhák alá olvasni, ő is azonnal ki akart mászni a kosárból és Lili mellé ülni.



A gyerekek nagyon jól el voltak így magukban, gyorsan le is fényképeztem őket a telefonommal, és elküldtem ezt a ritka idilli képet néhány ismerősnek és persze a nagyszülőknek. Az egyik munkatársam azt válaszolta, hogy tetszik neki a gyerekek dél-kaliforniai stílusa: november közepén Madi mezítláb, Lili papucsban, fején napszemüveggel. Én ezt észre sem vettem, engem a képből áradó mozdulatlanság békéje érintett meg...